Az energetikai tanúsítványról bővebben

Az energetikai tanúsítványról kicsit bővebben

Energetikai tanúsítvány (Lakás-Zöldkártya, Lakcímke): igazoló okirat, amely az épületnek (önálló rendeltetési egységnek, lakásnak) a külön jogszabály szerinti számítási módszerrel meghatározott energetikai teljesítőképességét tartalmazza.

(176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet)

Miért van szükség tanúsításra? (Előzmények, Háttér)

A komfortos életvitelünkhöz felhasznált energia a káros anyagok kibocsátása (CO₂) miatt jelentősen terheli a környezetünket. Az országok összes energiafogyasztásának átlagosan több mint 40 %-a az épületekhez köthető, tehát épületek létesítésére és üzemeltetésére fordítódik. Ráadásul ez a fogyasztás nem csökkenthető egyik hónapról a másikra, mint ahogy más ágazatokban lecserélnek egy elavult technológiát. A mostani döntéseink akár 100 év múlva is kihatnak, ezért nagy a felelőssége az építési ágazatnak.

Az energiafelhasználás csökkentése, valamint környezetvédelmi indíttatásból az Európai Unió 2003. január 4-én hatályba léptette a 2002/91/EK számú Épületenergetikai direktívát. Ennek részét képezi az a törekvés, miszerint az épületek energiafelhasználásáról tanúsítvány készüljön. Az irányelv kötelezően előírja az EU tagállamok részére olyan nemzeti jogszabályok elfogadását és életbe léptetését, melyek a direktívában megfogalmazott általános követelmények érvényesülését biztosítják.

(A Direktíva a szabályozás elvét, hatályát tartalmazza, az energiatakarékosság szükségességét fogalmazza meg, de nem ír elő konkrét követelményeket.) A tagországoknak maguknak kell az alapelvekkel összhangban lévő, saját adottságaiknak, éghajlatuknak megfelelő szabályozási irataikat, konkrét követelményeiket megfogalmazniuk.)

Az irányelvet a hazai jogrendszerbe a következő három jogszabály ültette át:

• 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról

• 176/2008. (VI. 30.) Kormányrendelet az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról

• 264/2008. (XI. 6.) Kormányrendelet a hőtermelő berendezések és légkondicionáló rendszerek energetikai felülvizsgálatáról

A Direktíva, valamint a 176/2008. (VI. 30.) Kormány rendelet alapján 2009. január 1-jétől kötelező minden új épület esetén az energia tanúsítvány készítése, 2012. január elsejétől pedig, a már meglévő épületekre is két esetben:

• Az ingatlan eladása – értékesítése, illetve, annak 1 évnél hosszabb távra történő bérbeadása esetén

Felröppent a hír, miszerint a meglévő épületek 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet 1. § (3) bekezdésének b) pontja szerinti energetikai tanúsításának 2011. december 31-ig való önkéntesség dátuma változik (meglévő épület eladása, egy évet meghaladó bérbeadás). Ezt azonban a Belügyminisztériummal folytatott levelezésünk során cáfolták.

• E mellett Energiakorszerűsítési pályázat, Zöld beruházások, hőszigetelési támogatás, nyílászáró-csere pályázat, megújuló energia pályázat igénybevétele esetén jelenleg is szükséges energetikai számítás.

A következő épületekre nem vonatkozik a tanúsítási kötelezettség:

• 50 m2-nél kisebb hasznos alapterületű épületre

• Az évente 4 hónapnál rövidebb használatra szánt épületre

• A legfeljebb 2 évi használatra tervezett épületre

• A hitéleti rendeltetésű épületre

• A jogszabállyal védetté nyilvánított épületre, valamint a jogszabállyal védetté nyilvánított területen lévő épületre

• A mezőgazdasági rendeltetésű épületre

• Épületekre, ahol a technológiából származó belső hőnyereség nagyobb, mint 20 W/m³

• Épületekre, ahol a fűtési idényben több mint hússzoros légcsere alakul ki

• A műhely rendeltetésű épületre

• A levegővel felfújt, vagy feszített sátorszerkezetekre

Az említett, 2002/91/EK számú Épületenergetikai irányelv szabályait az Európai Unió 2010 folyamán átdolgozta: az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv 2010. május 19-én került elfogadásra. Ezen új irányelv 2010. február 12. napjától hatályon kívül helyezi és felülírja a 2002/91-es irányelvet.

Az új, átdolgozott irányelv nemzeti jogba való átültetésének határideje 2012. júliusa. A kormány jogharmonizációs terve szerint idén, de legkésőbb jövőre, eddig az időpontig fognak megjelenni az irányelvet harmonizáló rendeletek módosításai.

Az irányelv szerint a 2018. december 31. után épülő új középületeknek, valamint minden 2020. december 31. után épülő új épületnek közel nulla energiaigényű épületnek kell lennie (Direktíva 9. cikk).

2010/31/EU irányelv linkje:

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2010:153:0013:0035:HU:PDF

-------------------------------

2011. március 4-én a Magyar Mérnöki Kamara központjában és szervezésében az épületszerkezeti és épületgépészeti követelmények társadalmi vitája zajlott a téma kidolgozóival, a minisztérium képviselőivel és a téma mértékadó szakembereinek a bevonásával.

1. Az Épületszerkezeti követelményekről dr. Osztroluczky Miklós tartott előadást.

Ebben elhangzott a 7/2006. TNM rendelet átdolgozásának szükségessége. A szigorításokat várhatóan fokozatosan 2012-ben, 2015-ben és 2019-ben vezetnék be. (Jövő évtől lépne hatályba, de a jogszabályi rendelkezéseket még nem fogadták el.)

Az előadásban ismertetésre kerültek a javasolt új minimum U értékek a különféle határoló szerkezetekre vonatkozóan. Bizonyos szerkezetek esetében igen komoly szigorításokra kell készülni, míg másoknál kisebb eltérések lesznek.

pl: a külső falak U értékei várhatóan 0,45-ről jövőre 0,30-ra, majd 0,24-re és 0,20-ra csökken. (Sok vitát vált ki)

Új elemként az üvegezésekre is lesz kötelező U érték, 2012-től 1,1; 2015-től 1,0; végül 2019-től 0,80-as érték.

2. Épületgépészeti előírások legfontosabb javaslatai: kötelező felülvizsgálatok, lényeges felújításon áteső épületnél gázüzemű fűtőberendezés esetén csak kondenzációs gázkazán építhető be, kötelező lesz a helyiségenkénti hőfokszabályozás és a társasházak hőmennyiségmérése, próbaüzemek és a beszabályozások kötelező jellege, megújuló energiák alkalmazása.

A bemutatott értékekből látható volt, hogy a szomszédainkhoz már eleve lemaradásban leszünk a 2012-es módosítással, viszont a 2019-es értékkel megközelítjük a mai passzívházak értékét. Az összehasonlításokból látszik, hogy leginkább a német előírások irányába fogunk elmozdulni.

A szabályozás második szintje, az épületszerkezetek egészére vonatkozó fajlagos hőveszteségi tényező 28-30 százalékkal szigorodik, azaz a jelenlegi 70-72%-a lesz érvényes jövő évre.

ENERGETIKAI TANÚSÍTVÁNY

Részei: Összefoglaló Adatlap, Számítási Munkarész

Érvényességi időtartama: 10 év, amennyiben addig nem történik lényeges felújítás (hőszigetelés, gépészeti rendszer cseréje stb.)

Az ET kötelezően tartalmazza az épület és az épületgépészeti rendszerek energetikai minőségének javítására vonatkozó javaslatokat (amelyek több változatban is előterjeszthetők)

Standard fogyasztói magatartás:

A fűtés, hűtés, a melegvíz-fogyasztás és a világítás mennyiségi adatai függnek az adott fogyasztók magatartásától és számától. Ennek ellenére a számítás folyamata bizonyos standard fogyasztói magatartás alapadataiból indul ki. Ez kétségkívül hordoz némi bizonytalanságot az eredményekben. Hogy akkor mi értelme az egésznek?

Valamilyen megoldást egy másikkal, vagy egy szabványos követelményértékkel összehasonlítani csak akkor lehet, ha a számítás kiinduló adatai azonosak.

A primer energia:

Az egyes energia-hordozók nem egyformán értékesek, pl. egységnyi fűtési célú hőenergia egységnyi villamos energia (erőművek fajtái, szállítás veszteségei, stb.)

A primer energia-átalakítási tényezők nem árarányokat fejeznek ki. Az elektromos áram primer energia-tartalma abból adódik, hogy az országos fogyasztást milyen erőművekből táplálják.

Energetikai Tanúsítvány számítási eljárása

Az épületek energetikai jellemzőinek kiszámításánál egy háromszintű követelményrendszer mentén kell az épületet vizsgálni.

1) Legfelső szint: Az összesített energetikai jellemző

Fogalma:

Az összesített energetikai jellemző az épület energiafelhasználásának hatékonyságát jellemző számszerű mutató. (E_P [kWh/m²a])

Kiszámítása során figyelembe veszik:

• az épület telepítését, a homlokzatok benapozottságát, a szomszédos épületek hatását, valamint más klimatikus tényezőket;

• az épület hőszigetelő képességét, épületszerkezeti és más műszaki tulajdonságait;

• az épületgépészeti berendezések és rendszerek jellemzőit

• a felhasznált energia fajtáját, az előírt beltéri légállapot követelményeiből származó energiaigényt

E_PM Az összesített energetikai jellemző követelményértékét az épület rendeltetésszerű használati módjától, valamint az épület felület-térfogat arányától függően kell megállapítani.

E_M Az épületet úgy kell megtervezni, hogy az épület számított összesített energetikai jellemzőjének értéke ne haladja meg az előbb említett követelményértéket.

2) A szabályozás második szintje: Fajlagos hőveszteség-tényező

Fogalma:

Az épület fajlagos hőveszteség-tényezője: a transzmissziós hőáramok és a fűtési idény átlagos feltételei mellett kialakuló sugárzási hőnyereség hasznosított hányadának algebrai összege, egységnyi külső-belső hőmérsékletkülönbségre és egységnyi fűtött térfogatra vetítve.

Követelményértéke kizárólag az épület felület/térfogat arányától függ.

(q [W/m3K])

A fajlagos hőveszteség-tényező összetevői (tételesen):

• A határoló és nyílászáró szerkezetek felületének transzmissziós hővesztesége (a lehülő felületek és hőátbocsátási tényezőik szorzatösszege);

• A csatlakozási élek és szerkezeti csomópontok mentén kialakuló hőhidak miatti hőveszteség,

• Az üvegezett szerkezeteken át az épületbe bejutó direkt szoláris nyereség;

• Az esetlegesen csatlakozó passzív szoláris rendszerek (pl. napterek, energiagyűjtő falak) indirekt szoláris nyereségei).

3) A szabályozás harmadik szintje: A határoló szerkezetek hőátbocsátási tényezőire vonatkozó követelmény

Az épületek határoló szerkezeteinek hőátbocsátási tényezőire előírt legmagasabb (határ-) értékek betartása a szerkezetek megválasztása során minden esetben kötelezők, de nem garantálja feltétlenül azt, hogy az egész épületre vonatkozó fajlagos - vonatkozó határérték is automatikusan teljesül.

Tehát új épület tervezésénél mindhárom követelményszintnek teljesülnie kell.

A fajlagos hőveszeteség-tényező követelményértékének teljesülése még nem biztosítja feltétlenül azt, hogy az összesített energetikai jellemzőre vonatkozó követelmény is biztosan teljesül. (Ez csak abban az esetben várható, ha az épületgépészeti rendszereket célszerűen választják meg), pl. előnytelen gépészeti megoldásnál jobb fajlagos hőveszteség-tényező.

A számítási módszer főbb lépései:

1. Az épület rendeltetésének és az ehhez tartozó alapadatok és követelmények meghatározása

2. A geometriai adatok meghatározása;

3. A felület/térfogat arány számítása

4. A fajlagos hőveszteség-tényező határértékének meghatározása A/V alapján

5. A rétegtervi hőátbocsátási tényezők meghatározása a hőhidak figyelembe vételével;

6. A szerkezeti részek transzmissziós hőveszteségének meghatározása;

7. A fűtési idényre érvényes direkt sugárzási nyereség meghatározása;

8. A z épület fajlagos hőveszteség-tényezőjének meghatározása;

9. A nyári sugárzási hőterhelés meghatározása, a túlmelegedés kockázatának ellenőrzése;

10. A fűtés éves nettó hőenergia-igényének (és fajlagos értékének) meghatározása;

11. A fűtés primer-energiaigényének meghatározása;

12. A melegvízellátás primer-energiaigényének meghatározása;

13. Légtechnikai rendszer primer-energiaigényének meghatározása

14. Gépi Hűtés primer-energiaigényének meghatározása

15. Világítás primer-energiaigényének meghatározása (Lakóépületnél nem szükséges)

16. Aktív szoláris és fotovoltaikus rendszerből származó energia

17. Az összesített energetikai jellemző meghatározása;

18. Az épület energetikai minősítése.

                                                                                 Győri Nándor

                                                               energia tanúsító, okleveles faipari mérnök
                                                          http://www.faepito.hu/pages/kapcsolat.php