Senki nem tudja hányan vagyunk mi, megélhetési menekültek. A már említett munkaügyi struktúra nem is akarja tudni, ezt a ballasztot ki lehet pipálni.

Néhány százezren lehetünk?

Londonban több ezren, skóciai szállodák környékén néhány százan, itt a közép-angliai kisvárosban két tucatnyian. Ennyi otthon képzett, életerős ember hagyta el az országot.

Az általam szeretett Magyarország mára puszta fikció, de szerencsére elég idős vagyok ahhoz, hogy ragaszkodjam hozzá. S ezt nem lehet tanulni, erre születni kell!

Elmúltam ötvennégy...

Két diplomát szereztem, nyelveket tanultam, féltucatnyi tanfolyamot elvégeztem, a munkámat szerettem, kedvvel és sokat dolgoztam.

Most idegenben segédmunkásként keresem az otthoni megélhetésre valót, mert itt még kellek. A munkával nincs semmi bajom, a trágyaszagú gyerekkor megtanított a becsületére. Karriert építeni már nem akarok, élni még igen.

Ki hiheti azt, hogy így van ez rendjén?

Az idén lesz 54 éves. Két gyermek apja, több diploma -és nyelvtudás. Tanulmányok kanadai és franciaországi egyetemeken.
... és már lassan egy éve segédmunka valahol közép angliában.
Menekülés a nyomor elől!

Ez egy igaz történet. A "főhősnek" van neve, személyi száma, magyar útlevele, s volt hazája.
Az az ország Magyarország!